Még mindig attól tartok, hogy a Gazdi nem értékeli kellőképpen az odaadásomat. Volt már rossz gazdi. Nem is egy.

Nagy kockázatot vállaltam, de úgy látom ő is. Tegnap - amikor megjelent három szál rózsával a kezében-,infantilis mosoly ült az arcán. Ebből láttam, hogy pánikba van esve.

Mindeddig egyedül küzdöttem a gondokkal. Talán most van sanszom a változásra, ha nem szúrom el. Szeretném ha jobban megértene, de erre nem sok az esély, annyira különbözöek a tapasztalataink.

Mi a közös? Egymás vallásos imádata, azt hiszem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.